Minden korosztálynál nehézséget okoz, hogy egy idegennyelvi órán könnyen szóra bírjuk a tanulókat. Ezt sokszor a szégyenlősség, a hibázástól való félelem vagy a “nem tudom, mit mondhatnék” érzése okozza. Az olvasási élmény megosztása jó jégtörő gyakorlat lehet, amivel kapcsolódhatunk a tanulóinkhoz.
Általában kamaszoktól és felnőttektől szoktam házi feladatként kérni, hogy olvassanak otthon egy cikket az általunk tanult idegen nyelven, hogy arról beszélgethessünk az óra elején. Azért szeretem ezt a feladatot, mert a tanuló maga választhatja ki, hogy miről olvas. Így az általa érdekelt téma kerül elő, ami megalapozza az óra hangulatát is. A tanuló és a diák ezáltal jobban megismeri egymást, ami szintén hatalmas segítség a továbbiakban az óratervezésnél.
Ezt a házi feladatot különböző energiabefeketetéssel lehet kérni. A legegyszerűbb verziója az, amikor a diák egyetlen feladata, hogy elolvassa a cikket és következő órán elmesélje a tartalmát. Bár ez a típus tűnik a legbarátibbnak, mégis azt javaslom, hogy ezt csak magabiztos nyelvtudással rendelkező diákoktól kérjük, mivel itt semmilyen írásos segédeszköz nem segít a beszámolásnál. Kicsit komolyabb munkát igényel, amikor azt kérjük, hogy 5-10 mondatban foglalja össze a cikk tartalmát, illetve még olyat is lehet kérni, hogy gyűjtse össze azokat a kifejezéseket, amik vagy ismeretlenek vagy érdekesek voltak számára valami miatt. Ez szókincs növelésnél különösen jó házi feladat, mivel az új kifejezést már szövegkörnyezetben is látta.
Ennek a feladatnak a továbbgondolt lehetősége az, amikor nem cikket olvastatunk el a tanulóval, hanem azt kérjük, hogy kezdjünk el egy sorozatot együtt nézni és minden órára meg kell néznie egy részt, amiről később beszélgetünk. Itt olyan szöveges feladatot szoktam kérni (bár ez a tanártól nagyobb munkát igényel), hogy pár kifejezést mi előre kiírunk és meg kell találniuk az egész mondatot, amiben elhangzott.